Elszabadult különítmények, népítéletnek álcázott pogrom, Horthy felelőssége. A fehérterror egyik legsötétebb epizódja Fonyódon játszódott, ezt dolgozza fel Varga István történész új munkája.
„1919-ben Magyarország mindennapjait az erőszak uralta” – szögezi le hamar Varga István fonyódi könyvtáros és helytörténész új könyve, amely a fonyódi fehérterror eseményeiről, azon belül is Tószeghy Albert és társai meggyilkolásáról szól. A szerző nem rejti véka alá, hogy a gyilkosságok erkölcsileg teljesen elfogadhatatlanok, ám kutatóként igyekszik a korabeli társadalmi feszültségek tágabb kontextusát is megadni, a megértést, nem pedig az elfogadást propagálva. A Fonyód 1919-ben. Források Tószeghy Albert és társai meggyilkolásához című munka logikusan haladva előbb Fonyódot és a helyi zsidó családokat mutatja be, utána részletezi a kommün és a fehérterror fonyódi eseményeit. A gyilkosságról és annak sajtóvisszhangjáról szóló forrásokat lábjegyzetelve közli a szerző – levéltári forrás, bírósági iratok, visszaemlékezés, napló –, elősegítve a szövevényes ügy megértését és részleteinek alapos megismerését. A munkát bőséges adattár zárja.
A fehérterrort általában elemezve Varga arra jut, hogy az „egyfelől a tanácsköztársaság funkcióviselői elleni »megtorlásként« történt”, másrészt a vörösterror „visszacsapásaként”, harmadrészt pedig „elrettentésként”. Célja az államhatalom megerősítése lett volna, azonban törvénytelen eljárásai számos esetben ártatlanok vesztét okozták. Végrehajtóiként elsősorban a különböző különítményeket nevezte meg, amelyek bár központi irányítás nélkül tevékenykedtek, ám a Fővezérség felelősségét részben kimutathatónak nevezi a szerző. A szerző felsorolja a különböző különítményeket, különbséget tesz köztük például szerveződés terén, majd említi, hogy
A fehérterror fonyódi eseményeit elemezve röviden összefoglalva: 1919. augusztus 27-én Prónay Pál egyik tiszti különítményét Fonyódra küldte, ahol elfogták Tószeghy Albertet, rokonát és jószágigazgatóját, Gráner Alberter, valamint az ott tartózkodó Hamburger Ede kereskedőt, majd másnap az összehívott lakosok előtt három paraszttal felakaszttatták őket, „népítéletnek” állítva be az eseményt. Varga végül arra jut, hogy a valódi tettesek a felbujtók, akik téves információkat adtak az áldozatokról a különítményeseknek, a kivégzők, illetve a kényszerítők, azaz a különítményes tisztek. Áldozatokként nevezi meg
Varga könyve hatalmas forrásanyagra építve valódi mélyfúrást adott a fehérterror eseményeiről, az egyetlen fájlalható dolog, hogy a pogrom- és atrocitáshullámról hasonló, átfogó könyv egyelőre nem született. A könyvvel kapcsolatban finom kritikaként említhető, hogy a sok, tömör forrás mellett talán helyet kellett volna még szorítani hosszabb elemző részeknek, ugyanis az események részletes megismeréséhez a számos, esetenként ellentmondásos forrás feldolgozására kell hagyatkoznia az olvasónak. Mindenesetre Varga István munkája a helytörténetírásra jellemző szívós és alapos munkával tárja fel a Tószeghy-gyilkosságot, objektív és fontos feldolgozását adva a fehérterror fonyódi eseményeinek.
A világ legősibb, ma is tömegesen beszélt nyelvét, hangsúlyait, rejtett üzeneteit több mint kétezer éve nem érti a Nyugat. A „nagy nyelvi fal” egyszerre járul hozzá Kína mai sikeréhez és rejtelmességéhez. Hogyan állították ezt az archaikus kódot a kínai modernizáció szolgálatába?
A történész szerint a fejedelem hozott egymásnak ellentmondó döntéseket, de mindig a realitásokhoz alkalmazkodva: képes volt nagyívű terveiről lemondani, ám az adott körülményeket országa számára maximálisan kihasználni.
Külföldön biztonságos menedéknek hitték Magyarországot, nem számoltak a német megszállással, ugyanakkor egész világhálózat végezte a zsidómentést hazánkban is – derült ki.
Szokatlan, hogy más országok NATO-nagykövetei vitatott atlaszt kapnak, amelyben ugyan Nagy-Magyarország nem szerepel kifejezetten, de a térképek és a kísérő szövegek vitatottak.
A nagyszabású régészeti feltárás olyan valóságot villantott föl, amiről a kutatók nem is álmodtak. Luxuscikkek, gazdagság és hatalmas város képe bontakozott ki a szakemberek szemei előtt.
Ha száz év múlva megírják az ezredforduló utáni két évtized történelmét, akkor annak a középpontjában nem politikusok vagy ideológiák lesznek, hanem a technológiai forradalom, és annak hatása a társadalomra.
Az ötven év körüli férfi a kórház kápolnájában vetett véget az életének.
Az áthúzódó hatás miatt a 2025-ös gazdasági növekedésben jelentős szerepe lesz a magyar gazdaság 2024 utolsó három hónapjában nyújtott teljesítményének. Az eddig megjelent ágazati adatok óvatos bizakodásra adnak okot, ez a lendület pedig az év jelentős részére kihatással lehet.
